Sötét napok

2.rész Változás,de rossz irányba 

Mivel 2 óra elmúlt és az utolsó óráról is kicsöngettek a magányos utat ismét meg kellett tennem. Egy lélek sem volt az utcán,bár ezt már megszoktam. Amióta Londonból ideköltöztünk Mainbe, meg kellett szoknom pár dolgot. Az egyik ilyen volt a magány. Az amitől a legjobban féltem.  Ugyanis a magány a legrosszabb. Ha egyedül vagy nincs menekvés, kibújó. Keresheted a megoldást, de megtalálni sohasem fogod. Ha egyedül maradsz, a legnagyobb büntetést szabták ki rád, mert nem lesz senkid. Magadra maradsz. Bár Mainben laknak emberek, Londonhoz képest ez a kis falu maga a sivatag. Nem tudja helyettesíteni a fővárost és a vele járó pezsgést. Nem birkóztam volna meg ezzel  a hatalmas változással ha nem találkozok Hannaval, akivel egyből megtaláltuk a közös hangot. Amikor elköltözött, eltűnt az a lelki támasz, amit eddig biztosított nekem. Összeomlott. Hogy is mondta mindig? " Baj után baj. Baj után sosem jön rögtön jó". Ez nálam bevált. Az első az volt,hogy  ő elköltözött és én magamra maradtam.  Az élettől  kaptam egy pofont, de azt mondják mindig az első a legfájdalmasabb, a többi már csak megszokott. Ez viszont nem igaz.  A második pofont azoktól kaptam, akik még a maradék menedéket jelentették a bajok elől. Azok hagytak cserben akikre Hannan kívül számíthattam.  A szüleim. És most következik a befejezés. Benyitottam az ajtón és üres a ház. Senki nem volt otthon, pedig akkor apa névnapját ünnepeltük volna. Felmentem a szobámba és biztos voltam benne,hogy csak valami elhúzódott, így hát maradtam a várakozásnál. Már elmúlt 8 óra is amikor az ajtó végre kinyílt és én lépések zaját hallottam. Lemásztam  az ágyamról ahol eddig kényelmesen zenét hallgattam és lebaktattam a lépcsőn kérdőre vonni őket.
-Sziasztok! Hol voltatok eddig? Azt hittem apa névnapját fogjuk ünnepelni és......
-Most nem ez a legfontosabb.....közbe jött valami......
Ennyi jött ki apu száján. Nem értettem. A szüleim szeme kisírt, piros volt, de nem akartak megszólalni. Nem magyarázták el mi  a baj, mi lesz ezután. Levették a kabátjukat és bementek a szobájukba. Otthagytak. Másnap reggel amikor felkeltem és lementem a lépcsőn furcsa érzésem támadt. A reggelem nem . a megszokott, sőt egyedül vagyok. Megint teljesen egyedül. Valami nagyon nagy változás történt. Nélkülem