Fájdalom által

Látlak éjjel

Látlak nappal

Érezlek minden mozzanatban

Telnek  a napok, hónapok

Szaladnak az évszakok

Még mindig gyöngéd csókodra gondolok

Szép lassan belehalok

Változás

Látom a szemed

Csillog, ragyog.

Látom a mosolyod

Másnak adod.

Látom az arcod

Nevető, élénk.

De látom a lelked

Meglepően félénk.

Beállított haj

Maga a tökély.

Sportos bőrdzseki

Ez már egy törvény.

De ott ülsz a könyvtárban

Magadba mélyülve

Dobban a szívem

Összeesek szédülve.

Magamhoz térek

A mennyországban

Ott vagy mellettem

A kezemet fogva.

Majd jön egy lány

Tökéletes copffal 

Felállsz és elmész

Mintha mi sem történt volna.

Magamba nézek

Mélyen legbelül

Csak megvetést látok

És tátongó űrt.

Hallom még lépteid

Hangod mély és éles

De én is felállok

Utánad se nézek.

Nem értékel

Téged akartalak, téged és téged,
Magamhoz ölelve amíg csak élek. 
De ellöktél, itt hagytál,
s magamra maradtam, 
Az út közepén, a teljes piszokban.
Aztán felálltam,tovább mentem,
Alakodat messze elkerültem. 
S most mégis itt vagy térdepelve, 
De meglepődsz majd, mert azt mondom NEM

Sötét napok

2.rész Változás,de rossz irányba 

Mivel 2 óra elmúlt és az utolsó óráról is kicsöngettek a magányos utat ismét meg kellett tennem. Egy lélek sem volt az utcán,bár ezt már megszoktam. Amióta Londonból ideköltöztünk Mainbe, meg kellett szoknom pár dolgot. Az egyik ilyen volt a magány. Az amitől a legjobban féltem.  Ugyanis a magány a legrosszabb. Ha egyedül vagy nincs menekvés, kibújó. Keresheted a megoldást, de megtalálni sohasem fogod. Ha egyedül maradsz, a legnagyobb büntetést szabták ki rád, mert nem lesz senkid. Magadra maradsz. Bár Mainben laknak emberek, Londonhoz képest ez a kis falu maga a sivatag. Nem tudja helyettesíteni a fővárost és a vele járó pezsgést. Nem birkóztam volna meg ezzel  a hatalmas változással ha nem találkozok Hannaval, akivel egyből megtaláltuk a közös hangot. Amikor elköltözött, eltűnt az a lelki támasz, amit eddig biztosított nekem. Összeomlott. Hogy is mondta mindig? " Baj után baj. Baj után sosem jön rögtön jó". Ez nálam bevált. Az első az volt,hogy  ő elköltözött és én magamra maradtam.  Az élettől  kaptam egy pofont, de azt mondják mindig az első a legfájdalmasabb, a többi már csak megszokott. Ez viszont nem igaz.  A második pofont azoktól kaptam, akik még a maradék menedéket jelentették a bajok elől. Azok hagytak cserben akikre Hannan kívül számíthattam.  A szüleim. És most következik a befejezés. Benyitottam az ajtón és üres a ház. Senki nem volt otthon, pedig akkor apa névnapját ünnepeltük volna. Felmentem a szobámba és biztos voltam benne,hogy csak valami elhúzódott, így hát maradtam a várakozásnál. Már elmúlt 8 óra is amikor az ajtó végre kinyílt és én lépések zaját hallottam. Lemásztam  az ágyamról ahol eddig kényelmesen zenét hallgattam és lebaktattam a lépcsőn kérdőre vonni őket.
-Sziasztok! Hol voltatok eddig? Azt hittem apa névnapját fogjuk ünnepelni és......
-Most nem ez a legfontosabb.....közbe jött valami......
Ennyi jött ki apu száján. Nem értettem. A szüleim szeme kisírt, piros volt, de nem akartak megszólalni. Nem magyarázták el mi  a baj, mi lesz ezután. Levették a kabátjukat és bementek a szobájukba. Otthagytak. Másnap reggel amikor felkeltem és lementem a lépcsőn furcsa érzésem támadt. A reggelem nem . a megszokott, sőt egyedül vagyok. Megint teljesen egyedül. Valami nagyon nagy változás történt. Nélkülem

Hiba

A család a védő öved, ami nem enged el, megtart.  De ha te szétszakítod, hiába varrod meg újra, utána már nem tart úgy mint régen. 

Jövő

A jövő rejtély azoknak, akiknek nem érdemes látniuk. S aki nem látja, de érdemes rá, az kivételes,szerencsés, mert neki meglepetés az egész élet.

Igazság

A szád az ami beszél, elmondja mit gondolsz, mit érzel. A szemed csak lát, mégis több igazságot mond el mint a szó.

Sötét napok

1.rész Átlagos életem. Volt

Egy újabb nap. Egy újabb nap a "családommal". Rémes. De nehogy valaki is azt gondolja,hogy ez csak tipikus kamasz panasz. Nem ez annál sokkal komolyabb. A szüleim régen a lányukként kezelte, együtt voltunk jóban, rosszban. És most? Most inkább egy átlátszó szellemnek érzem magam. Miért? Pontosan én sem tudom. Lehet,hogy furcsán hangzik, de higgyétek el, fogalmam sincs, miért  borult fel az eddig megszokott, normális  életem. Az egész október 13.-án kezdődött. Átlagos napnak indult, nem is sejtettem mi vár rám a végén.
-Sonja! Elkésel az iskolából. Mindjárt 8 óra és te még el sem indultál itthonról.
Anya is a szokásos volt. Minden nap ugyanígy kezdte mondókáját, ahogy minden nap ugyanazon az oldalon aludta el a haját és ásított a lépcsőnél.A napjaink mintha meglettek volna írva, mindig minden ugyanaz. A gyors tusolás után felvettem az előre kikészített ruhámat és rohantam reggelizni. Apa a megszokott helyén ette a medvehagymás szendvicsét, míg anya most már megfésülködve iszogatta a kávéját.
-Kicsim, itt a reggelid és az ebéded, vidd magaddal, most nincs időd itthon megenni, majd a suliban. 
S egy puszit nyomott az arcomra.A napjaim lassan 16 éve így teltek. Erre szokták azt mondani,hogy a tinédzserek mindent eltúloznak, meg a hormonok.....na rám ez nem igaz. Átlagos vagyok, átlagos voltam, de nem a szokásos tini problémákkal volt tele a naplóm. Én ezekkel kibékültem. A tanulmányi átlagon közepes, de nem izgat, a szüleim már rég feladták,hogy a tökéletes kis hercegnőjüket faragják ki belőlem. Belátták,hogy nem az a típus vagyok, amit ők megálmodtak, de beletörődtek. Amint a magányos úton baktattam a suli felé,elgondolkodtam. Ki is vagyok én? Ki ez a lány ebben a testben, vajon tényleg ilyen?  Végül feladtam. 16 éves leszek 3 hónap múlva. Egyedi stílusom az emós, sportos és a normális egyvelegének mondanám. Apu szerint ez még változni fog, de én úgy érzem, ez maradandó. Egy csendes, visszahúzódó lány vagyok, aki nem elégedett az életével,de sosem panaszkodik.  Ahogy az agyam  a saját világával volt elfoglalva, észre se vettem,hogy a suli bejáratához értem. Hanna, a barátnőm itt szokott várni rám. A mi helyünkön, ahol a legtitkosabb érzéseinket, gondolatainkat is megosztottuk a másikkal. Aznap viszont nem várt rám. Akkoriban már  egy hete nem várt rám és ez olyan furcsa volt. Mit beszélek, még mindig nagyon furcsa. Hanna elköltözött. Ez nem is lenne olyan nagy baj, ha nem egy másik országban lenne már az otthona.  Mindkettőnket nagyon megérintett ez a szétszakadás. Mivel a találkozásra semmi esély sincsen ezért,hogy ne fájjon olyan sokáig, úgy döntöttünk, nem tartjuk a kapcsolatot. Így egyedül léptem át az iskola poros  kapuját.