Szél, por, homok, gyorsaság. A megszokott naplemente és a megszokott ló, akinek a hátán egy másik világba vágtatok. Körülöttünk a préri, pusztaság. A hold már halványan látszik, jelez, hogy mindjárt itt a vége és a kezdete egy napnak.
Szél, por, homok, gyorsaság. Most még nem érdekel az idő. Majd, majd később. A sörénye, s a hajam lobog, mint a friss zászló. Lelkes, s lelkem szabad, szinte szárnyal. A gondok mögöttünk, már lehagytuk őket. Kezemben a kantár. Vezetem, s ő vezet engem. Egyek vagyunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése