Kicsit másképpen

Itt állok a kapu előtt. Az  nyitva áll, hatalmas és hívogató. Gyere be, gyere csak be. A kezem izzad, mint még sose, nem akarom, hogy bárki is észrevegye, ezért beletörlöm a szoknyámba. Remélhetőleg a feketén nem látszik meg. Belépek. A folyosó majdnem hogy, kihalt a régi sulimhoz képest. Persze, lézengenek páran, de nincs az a nagy zsivaj és tolakodás. Más, de jó értelemben. A cipőm kopok, hangosan verik vissza a  falok a zaját. Miért kellett nekem magassarkút vennem? Pont ma? Nem baj, semmi baj. Első nap, hányszor túléltem már. Óvodában, első osztályban, mikor elköltöztünk és persze most, mikor a költözés megismétlődik. Meg kell nyugodnom, ez csak egy átlagos gimnázium, a leendő tanuló társaim nem vérszívó vámpírok de még mérges cápák sem, egyszerű diákok. A szám kiszáradt az izgalomtól,hogy  lehetek ennyire ideges? Az öcsém biztos azt mondaná "Gyáva nyúl". Nem is sejti mennyire igaza van. Bekenném a számat valami szájfénnyel, de tudom mindig az első cselekedeted alapján ítélnek el, soroznak be. Én pedig pont a pláza cicákhoz nem szeretnék kerülni, hiszen nagyon messze áll tőlem az effajta életstílus. Lehet,hogy már ezt is túlparázom. Megérkeztem. A 14-gyes terem. Vajon készen állok? Egy új közösségre, családra? Beilleszkedem majd, vagy én leszek a kívülálló? Nem, nem is szabad ilyenre gondolnom. Minden rendben lesz. Ráteszem a kezem  a kilincsre és benyitok. Tévedtem.........